Az asztalitenisz szakosztály története

Dunaharasztin ma is több, egykor élvonalbeli asztaliteniszező is él. Olyanok, akik már ott voltak az asztalitenisz szakosztály 1949-es alapításakor is. Röviddel a megalakulást követően már 30 igazolt versenyzővel rendelkeztek. A főváros közelsége azonban nem tett jót a csapatnak. A legjobbak hamarosan eligazoltak és NB I-es játékosok lettek, ahogyan a DMTK későbbi elnöke, Schmauder Pál is. 

Ezt követően a szakosztály szépen lassan elsorvadt, majd meg is szűnt.

2002-ben történt, hogy egy másik Duna parti városból, Dunaújvárosból Harasztira költözött egy sportember, aki hamarosan hozzákezdett a szervezés kemény munkájához. A korábban labdarúgó, majd tekéző, közben pedig 45 éven keresztül az asztalitenisz sportban tevékenykedő Csik Miklós 2003-ban gondolt egyet, és felkereste a Kőrösi Csoma Általános Iskola igazgatónőjét, hogy lehetőséget kérjen tőle a gyerekek asztaliteniszre oktatásához.

Csik Miklós azonban nem csak Zimmermann Annában talált támogatóra. A következő három évben Taksonyban, a Hunyadi János és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában is hozzákezdett a sportág népszerűsítéséhez. 

Az edzések 2006-ig négy helyszínen heti négy-hat alkalommal 18 asztalon folytak. A legnagyobb segítség a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatójától, Zsigmond Károlytól érkezett, aki nem csak helyet, hanem hat asztalt is biztosított a gyerekeknek, annak ellenére, hogy legtöbbjük nem is az ő iskolájának tanulója volt. (Ma is ez az iskola a legnagyobb támogatója a szakosztálynak.)

Erre az önkéntesen vállalt, közel hét éves, következetes és állhatatos munkára hamarosan felfigyelt a DMTK vezetése – köztük a az egyesület akkori elnöke, a korábban asztaliteniszező Schmauder Pál – is. Csik Miklós ekkorra már a labdarúgás révén is ismertté vált Haraszti sportszerető közössége számára, mert az asztalitenisz edzések mellett technikai vezetőként majd szakosztályvezetőként segítette a labdarúgó szakosztály munkáját.

A DMTK vezetősége a 2009. január 29-én megtartott küldöttgyűlésén úgy döntött, hogy az eddig amatőr sportkörként működő asztalitenisz mostantól szakosztályként működhet az egyesület színeiben. Csik Miklós ekkor szakított a labdarúgással és teljes energiáját a szakosztály építésére fordította.

Így aztán beneveztek a 2009/10-es Pest megyei Csapat Bajnokság B osztályba. A két állandó, felnőtt csapattag – Kasler László és Dr. Gyergyai Gábor – a két szemtelenül fiatal sportolóval – Sós Tibor 16 éves, Radvánzki Bence 15 éves – kiegészülve szállt szembe a rutinos „öreg rókákkal” teletűzdelt mezőnyben, ahol már az első évben felállhattak a dobogóra, miután megszerezték a harmadik helyet.
Az utánpótlás nevelésének eredményeként egyre több fiatal vált eredményes, korosztályos versenyzővé. A legeredményesebb játékosa, Radvánszki Bence, 2010-ben az NB-I-ben szereplő pesterzsébeti Hajós SC csapatához igazolt. S bár ez komoly veszteségnek tűnt a szakosztály számára, mégis büszkeséggel tölthet el mindenkit, hogy egy Haraszti nevelésű játékos – 16 évesen – már egy I. osztályú csapat tagja.
Maradtak azonban még kiváló asztaliteniszezők Dunaharasztiban is. Kis Tamás személyében sikerült megtalálni Bence utódát, és a 2010/11-es csapatbajnokságon a vele kiegészült csapat éppen csak lemaradt a dobogóról.
Ugyanakkor olyan lendülettel törtek fel további fiatalok is, hogy a 2010/11-es bajnokság második, tavaszi fordulójára a szakosztály kérvényezte, hogy a szövetség engedélyezze a II. csapatversenyen kívül történő indulását. Az engedély birtokában újabb fiatal sportolók mérettették meg magukat a felnőttek között (Tóth István, Kiss Tamás és a 2010/11-es Diákolimpia harmadik helyezettje, a 13 éves Török Anna.)
Török Anna nem elégedett meg ennyivel, hanem helyet követelt magának eredményeivel az első csapatban. Így a 2011/12-es csapatbajnokságot már három fiatallal kezdett az I. csapat, és az őszi fordulót, három pontos előnnyel, az első helyen zárta.
A 2011/12-es évadban már a II. csapat is hivatalosan indult. Időközben kiderült, hogy egy volt, többszörös ifjúsági Európa bajnok és ifjúsági és felnőtt magyar bajnok versenyző, Wirth Veronika és leánya Pató Anna, Dunaharaszti közelében lakik, és szívesen részt vennének a szakosztály életében. Edzőjükkel, Papp Józseffel hozzá is láttak a munkához, és a 2011/12-es idényben már anya és lánya is erősítette a DMTK II. csapatot. Veronika ráadásul veretlenül vette az akadályokat, és 16 év után a haraszti csapat legeredményesebb versenyzőjeként tért vissza az asztalhoz. Egyéniben egyetlen mérkőzést sem veszített, megelőzve ezzel Kis Tamást, aki egy és Sós Tibort, aki három mérkőzést veszített az őszi fordulóban. A Kis Tamás és Sós Tibor párosban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, a bajnokságban mind a 11 mérkőzésüket megnyerték.